Pistikét megdicséri az anyukája: - Látod, kisfiam, tudsz te jó gyerek is lenni! Figyeltem az ablakból, hogy milyen szépen játszottatok Gáborkával. Láttam, hogy golyóztatok... - Nem golyóztunk, anyu. Először verekedtünk kicsit, aztán segítettem neki megkeresni a kivert fogát.

Soha nem tisztítok ablakot, nehogy szegény madarak nekirepüljenek és elpusztuljanak. - Sohasem mosom fel a követ, nehogy a vendégek elcsússzanak rajta. Lelkifurdalásom lenne, és még fel is jelenthetnének. - Semmi problémám a porcicákkal. Olyan aranyos kis teremtmények, még nevet is adtam nekik. Jó társaság, mindig egyetértenek azzal, amit mondok. - Sosem szoktam leszedni a pókhálókat. Alapelvem, hogy minden élőlény ott lakik, ahol akar. - Nem szoktam a kertben gyomlálni. A gyomok is Isten teremtményei, had éljenek! - Nem főzök különleges ételeket a vendégeknek. Csak fejtörést okoznék szegényeknek, hogy mivel viszonozzák, ha én megyek hozzájuk vendégségbe. - Nem szoktam vasalni. Úgy döntöttem, hogy hiszek a feliratnak, hogy: "Vasalást nem igényel", akármelyik ruhadarabról is legyen szó. - Sosem aggódom semmi miatt. A stresszes emberek korábban meghalnak, én pedig ráncos vénasszony szeretnék lenni.

"Adtam el pár darab ablakot. Egy része befért, egy része nem. Megoldották!"

Arcod, amikor reggel kinézel az ablakon és látod, hogy havas eső esik