Már nagyon várjuk!

– Drágám, terhes vagyok! Mit szeretnél, hogy mi legyen? – Április elseje!

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul. - Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondta. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom? - Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszolt a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked. Azt mondta: "B...d meg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.

De húsvétkor az a sok torma, sonka nélkül... Na, az durva lehet!

Vecsésen tapossák az asszonyok a káposztát a nagy erjesztőkádakban. Egyszer csak az egyik nő megáll, keresztbe kulcsolja a lábait. A brigádvezető megkérdezi: – Gizike, mondja maga mit csinál? – Tudja Józsikám, minden nő életében havonta vannak azok a nehéz napok… – Semmi gond, akkor menjen át a vörös káposztára!

Nagy genyók néha, ezek a konyhás nénik :P