Két lakótelepen összesen mintegy 1000 ember él, patkányok és szeméthegyek között.

Soha nem tisztítok ablakot, nehogy szegény madarak nekirepüljenek és elpusztuljanak. - Sohasem mosom fel a követ, nehogy a vendégek elcsússzanak rajta. Lelkifurdalásom lenne, és még fel is jelenthetnének. - Semmi problémám a porcicákkal. Olyan aranyos kis teremtmények, még nevet is adtam nekik. Jó társaság, mindig egyetértenek azzal, amit mondok. - Sosem szoktam leszedni a pókhálókat. Alapelvem, hogy minden élőlény ott lakik, ahol akar. - Nem szoktam a kertben gyomlálni. A gyomok is Isten teremtményei, had éljenek! - Nem főzök különleges ételeket a vendégeknek. Csak fejtörést okoznék szegényeknek, hogy mivel viszonozzák, ha én megyek hozzájuk vendégségbe. - Nem szoktam vasalni. Úgy döntöttem, hogy hiszek a feliratnak, hogy: "Vasalást nem igényel", akármelyik ruhadarabról is legyen szó. - Sosem aggódom semmi miatt. A stresszes emberek korábban meghalnak, én pedig ráncos vénasszony szeretnék lenni.

Méghozzá egy elég durvára sikerült átveréssel! Szegény pasi, szerintem lábon kihordott egy infarktust...

Egy órával előbb kukorékolt! Így aztán ma kakaspörkölt lesz ebédre...

Egy középkorú fickó vesz egy lovat. Másnap bemegy az istállóba az anyósa, hogy ő is megnézze az új lovat. De úgy alakulnak a dolgok, hogy a ló agyonrúgja szegény asszonyt. Egy hét múlva van a temetés, nagy a csődület. - Ennyien ismerték anyósodat? - kérdezi egy barát. - Nem! Ennyien akarják megvenni a lovat...

"Kérjük, válassza ki a fizetési módot"