1969. április 15-én egy észak-koreai Mig-21-es vadászgép lelőtt egy felderítő küldetésen levő amerikai Lockheed kémrepülőt a Japán-tenger felett, kb. 160 kilométerre Észak-Korea partjaitól.

A gép a tengerbe zuhant, a teljes legénysége, 31 katona meghalt. Éppen a hidegháború legsúlyosabb szakasza után jártunk, pár évvel a kubai rakétaválság után, a vietnami háború kellős közepén, 3 évvel Nixon legendás kínai látogatása, és azzal az enyhülés megindulása előtt. A kőkemény amerikai válaszlépés borítékolható volt, de arra azért senki nem számított, hogy az alig pár hónapja beiktatott Nixon elnök elrendeli, hogy dobjanak egy 330 kilotonnás, a hirosimainál 22-szer nagyobb atombombát egy észak-koreai katonai reptérre. Mentségére szóljon, hogy részeg volt. A bombát egy Dél-Koreában állomásozó pilóta, bizonyos Bruce Charles juttatta volna célba egy F-4 Phantom géppel. A visszaemlékezései szerint riadókészültségbe helyezték, de a konkrét felszállási parancsot már nem kapta meg – Nixont a tanácsadói, Kissingerrel az élen rábeszélték arra, hogy aludjon egyet a dologra, ne hirtelen felindulásból reagáljon a kémrepülő elveszítésére. És józanodjon ki. U.i.: Nixont több esetben is a legbelsőbb tanácsadóinak kellett visszafogni, amikor alkoholos befolyásoltság alatt akart katonai parancsokat kiadni. via : index/tudomány