Nászéjszakán . . .

Az esküvő előtt a vőlegény szorongva megy oda az apjához: - Apám, félek, nem fog jól sikerülni ez a házasság. - Miért, talán nem szereted? - De igen. Csak az a bajom, hogy rettenetesen büdös a lábam. Ha egy ágyba fekszünk, szerintem reggelre annyira fog undorodni tőlem, hogy elhagy. - Ezen lehet segíteni. Lefekvés előtt húzz zoknit a lábadra, így nem lesz büdös. Eközben a menyasszony is kétségbeesve kér tanácsot az anyjától: - Reggel mindig olyan büdös a szám, hogy biztosan el fog hagyni! - Ugyan már. Reggel, ha felébredtek addig ne nyisd ki a szád, amíg nem mostál fogat, így nem lesz gond. Eltelik a nászéjszaka, reggel a fiú arra ébred, hogy valahová elkeveredett a zoknija. Kétségbeesve elkezdi keresni, erre felébred a lány is, és ezt kérdi: - Mit csinálsz ilyen kora reggel? - Úristen, te lenyelted a zoknimat!