Egy amerikai misszionárius meglátogatta a világ legelszigeteltebben élő embereit. A szentineléz nép egy az Indiához tartozó Andamán- és Nikobár-szigetek egyikén található. Már az első nap nyíllal lőtték át a Bibliáját, de ő másnap is próbálkozott. Nem kellett volna - megölték!

Egy alapos vizsgálat után így szól a nőgyógyász orvos a pácienséhez: – Kedves hölgyem, ha este megérkezik a férje, …. – Nem vagyok férjnél. – szakította meg a nő. – Ha találkozni fog a vőlegényével… – Nem vagyok eljegyezve. – Akkor mondja meg a barátjának… – Nincsen és nem is volt soha barátom. Az orvos elgondolkodik, az ablakhoz megy és hosszasan bámul kifelé. – Doktor úr, miért néz ki olyan sokáig az ablakon? Csak nincsen valami baj? – kérdi a kíváncsi nő. – Baj nincsen, de amikor utoljára történt ehhez hasonló eset, akkor keleten megjelent egy csillag….

Juliska tereget az udvaron, arra megy a plébános és látja, hogy mikor Juliska a férje alsógatyáját csipeszeli a kötélre, elkezdi csókolgatni. - Ej te lány, miért nem a bibliát csókolgatod? - kérdezi a plébános elszörnyülködve. - Atyám, ha abban is az állna, ami ebben szokott azt is csókolgatnám...

- Tisztelendő úr, van két nőnemű papagájom, akik bár tudnak beszélni, de mindig csak azt mondják, hogy: "Ribancok vagyunk, dugni akarunk!" A plébános elgondolkodik, majd azt mondja: - Tudja mit, hozza el hozzám, nekem van két hím papagájom, akik éjjel-nappal a Bibliát olvasgatják és imádkoznak, biztos jó hatással lesznek rájuk. A nő elviszi a papagájokat a plébánoshoz. Amikor a két lánypapagáj meglátja a két fiúpapagájt, így szólnak: - Ribancok vagyunk, dugni akarunk! Az egyik fiúpapagáj ránéz a másikra: - Na végre, eldobhatjuk a Bibliát, imáink meghallgatásra találtak!

Részlet : "... dzsávelták á zenészek messze fődre, vezette oket á Lákodálmás Mózes. Há' elértek nágy fojóhóz, háde dikmá' nem vót se híd, se pálló, még egy kis deszká sé. Há rodáztak ám mer se nem úsznák, se nem ákárnák fürödni, á hegedu meg nem álljá á vízet. Há' fogták mágukát oszt mondjá nekik á Lákodálmás Lágzi Mózes, ehátení, sutty oszt odálegyíntett á vízre. Dikmá há' kettévát á víz, á sok zenész meg romá átháládt, száráz lábbál kéltek át á nágy fójón, ázótá se vót ijent csodá!..." "... vót egy csávó dikmán á Fehérember foggyén, hítták otet Lákátos Sámsonnák. Jajj, nágy hosszú hájá vót néki, ásztát mondtá neki áz ásszonyá, "De dikmá Láksi aveljunk mán bé áz ágybá" - dikhel. Háde ugrott ám á csóká és ráztá á csóveszt, delláztá á mácát, de nem tudtá, hogy á sápádtárcúák megbábonázták á luvnyát, áki míg fárádtán feküdt levágtá neki 7öles hájászálát e. á csorró meg - Devlá! -, úgy meggyengűtt, hogy á beretvát se bírtá előkápni, amikó' a sok féhír pátkán kájákrá ment véle. Vót ám nágy ünnepelés á fehérek között. De megnott á hájá osz' rájuk rogyisztottá á házukát ..." "... vót nágy víz, avelt le á hegyekbül! De ákkor Kolompár Noé drábárolt a fehírektől nágy hájót, vót péze á fémhulládék árusításábú. Há' megpákoltá á hájót á sok kis pulyávál, rokonnál, oszt átvészelték á nágy vízet..."