Nő: Mit vegyek föl? Férfi: Megdughatom? Nő: Remélem, szórakoztató fiú lesz. Férfi: Remélem, szeret dugni. Nő: Biztos jóképű. Amikor a barátnőm szólt a randiról csintalanul nevetett. Férfi: Lehet, hogy nem jó nő. Amikor a barátom szólt a randiról nevetett a rohadék. Nő: Hmmm… szexis bugyit veszek. Férfi: Nem veszek alsó gatyát, így gyorsabban tudok vetkőzni. Nő: Remélem, szép háza és jó autója van. Férfi: Remélem, segít kifizetni a számlát. Nő: Biztos meghív egy elegáns étterembe vacsorázni . Férfi: Hova vigyem, pizzéria vagy Mc’Donalds? Nő: Remélem, nem talál könnyűnek, hogy csak így találkozok vele. Férfi: Kis cafka, ha hajlandó csak így találkozni velem. Nő: Ezt a finom parfümöt fogom használni. Férfi: Meg kell fürdenem. Remélem nem fölöslegesen. Nő: Biztos udvarias lesz. Kinyitja majd az autóajtót nekem. Férfi: Remélem, szereti az orális szexet. Nő: És ha nagyon rámenős? Ha szimpatikus nem bánom. Férfi: Dühös lesz, ha a lényegre térek? Nem akarok időt vesztegetni. Nő: Remélem, kedves lesz, meg tud hallgatni és érteni… Férfi: Remélem, nagy csöcse és jó segge van. Nő: Remélem, szeret beszélgetni érdekes témákról. Férfi: Remélem, nem dumál sokat és jól mozog az ágyban. Nő: Biztos egy talpra esett férfi, akinek konkrét tervei vannak a jövőre. Férfi: Biztos, hogy csak gumival hajlandó. Nő: Milyen lehet az arca? Borotvált vagy borostás? Férfi: Milyen lehet a puncija? Borotvált vagy szőrös. Nő: Ugyanúgy hívják, mint az ex-barátom. Férfi: B@ssza meg! Hogy is hívják?

Hogyan szívassuk a Mcdonald's alkalmazottját!

- Mi lesz, ha keresztezzük a kecskét és a kacsát? - Mekkdonalds.

Üdv! A mellékelt képen a székesfehérvári Mc Donalds egyik éttermében vásárolt nagy vaníliás shake látható. Amikor visszavittem, hogy jelezzem hogy ezzel valami nem stimmel, közölték hogy ez mindig is ilyen volt csak eddig nem tűnt fel, mert nem volt átlátszó a pohár. Én meg inkább kicseréltettem, egy üdítőre. Lehet, néha ki kellene mosni azt a fagyi gépet. Elment a kedvem a shake-től. Üdv Bigvalag!

- Miért jobb az érettségi, mint a diploma? - Pár évvel hamarabb kezdhetsz a McDonald's-ban.

Az orosz hatóságok 9 hónapot adtak a McDonald’s gyorsétterem-hálózatnak, hogy összepakoljanak és elhúzzanak az országból. Az amerikai központú étteremlánc étkezdéiben kínált ételek visszafordíthatatlan egészségügyi károkat okoznak az orosz lakosságnak ! U.i.: Ugye azzal tisztában van mindenki, hogy a Mekit Amerikában a legcsóróbb rétegnek találták ki.(és persze az összetétele is ennek megfelelő) Aztán átjöttek Európába, és mit látnak: Nézd már, hogy zabálják ezek is... Nyissunk még gyorsan pár 100 éttermet🙂

www.hir24.hukulfold20120327szamuzik-oroszorszagbol-a-mcdonald%E2%80%99s-ot

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.