A szőke nő a barátjával elmegy a fiú szüleihez vacsira. Egyszer csak a falusi bableves hatni kezdett: fingania kellett a csajnak. Gondolt egyet elengedett egy kicsit. A srác apja lenéz az asztal alá: - FIFI! A csaj arra gondol: na ezt a kutyára fogta! Gondol egyet kienged egy reccsenőset. Az apa: - FIFI! A csaj már biztos benne: na ez már a kutya lelkén szárad. Elenged egy nagyon nagyot. Mire az apa: - FIFI! Mennyé má arrébb, mert mingyá rád szarik!

1. A májusi eső aranyat ér! - mondta a falusi, és kiúszott a veteményesből. 2. A szerelem a legjobb gyógyír, de ha nincs, nekem jó a Jägermeister is:P 3. A google olyan, mint a nők. Még be sem fejezted a mondatot, már találgat. 4. Az egyetlen, amit kérek, egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít. 5. Nem tudom, mit kezdenék a feleségem nélkül. De akkor is olyan jó rágondolni.

Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 40$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért." A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az összes majmot. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt. U.i.: Lájk, ha leesett a trükk 🙂

Miért rúgtam ki a titkárnőmet? Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón, és Mari, a titkárnőm felállt, és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon, és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos kis étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta: - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma születésnapja van. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására, és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok... Helyeseltem a tervet. Naná...!!! Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt, és őt követték...: a feleségem, a gyerekeim, és a közelebbi munkatársaink, és a Happy Birthday-t énekelték. Én meg ott ültem a heverőn, és ... a zoknimon és az álló farkamon kívül semmi nem volt rajtam.

Turista betéved egy falusi kovácsműhelybe, épp akkor készül el az új patkó, de még meleg. Mire a turista: - Megnézhetem ezt a patkót? - Hát persze. A turista fel is veszi, de abban a pillanatban el is dobja, mert forró. Mire a kovács: - Mi van, meleg volt? - Nem, bazdmeg, én ilyen gyorsan tudok patkót nézni!