A tanárnő kérdezi a gyerekeket, hogy ki, mit ebédelt. Az egyik gyerek felel: fasírtot. A másik: rántott húst. - És te Móricka? - Mi szószt ettünk otthon. Másnap megint megkérdezi a tanárnéni a gyerekeket, hogy mit ebédeltek. Az egyik gyerek válaszol: spagettit. A másik: sült húst. - Hát te Móricka? - Mi szószt ettünk otthon. Harmadik nap megint megkérdezi a tanárnéni, hogy mit ebédeltek a gyerekek, akik ismét változatos ételeket soroltak fel, de Mórickát ismét megkérdezi: - Móricka mit ebédeltetek? - Hát szószt. - feleli Móricka. - Húst nem szoktatok enni? - De, holnap már valószínűleg lesz az is! - Hogyhogy? - kérdezi a tanárnő. - Mert apám azt mondta: "Ha holnap is szósz lesz belevágom a f@szom"!

25 évesen : 1. Jóképű 2. Elbűvölő 3. Anyagilag sikeres 4. Figyelmes hallgatóság 5. Szellemes 6. Jó kondícióban van 7. Stílusosan öltözik 8. Értékeli a minőségi dolgokat 9. Tele van kellemes meglepetéssel 10. Fantáziadús, romantikus szerető 35 évesen : 1. Kellemes kinézetű (előnyben azok, akiknek van haja) 2. Kinyitja a kocsi ajtaját, kihúzza a széket 3. Van elég pénze egy kellemes vacsorára 4. Többet hallgat, mint amennyit beszél 5. Nevet a vicceimen 6. Gond nélkül haza tudja cipelni a szatyrokat a közértből 7. Van legalább egy nyakkendője 8. Értékeli a jó házi kosztot 9. Nem feledkezik meg a születésnapokról és az évfordulókról 10. Legalább hetente egyszer romantikus hangulatba kerül 45 évesen : 1. Nem túl csúnya (kopasz fej rendben) 2. Nem indul el, mielőtt még kiszállnék a kocsiból 3. Van állandó munkája - időnként felvág azzal, hogy étterembe visz 4. Bólogat, miközben beszélek hozzá 5. Többnyire emlékszik a viccek poénjára 6. Elég jó karban van ahhoz, hogy átrendezze a bútorokat 7. Olyan inget visel, amiből nem lóg ki a hasa 8. Tudja, hogy nem veszünk olyan pezsgőt, aminek csavaros kupakja van. 9. Nem felejti el lehajtani a WC ülőkét 10. Hétvégén általában megborotválkozik 55 évesen : 1. Vágja az orr- és fülszőrzetét 2. Nyilvános helyen nem böfög és nem vakarózik 3. Nem kér túl gyakran kölcsön 4. Nem bóbiskol el, miközben mondom a magamét 5. Nem meséli el túl sokszor ugyanazt a viccet 6. Elég jó karban van ahhoz, hogy hétvégenként felkeljen a kanapéról 7. Általában két egyforma zoknit és tiszta gatyát visel 8. Értékel egy jó vacsorát a TV előtt 9. Időnként beugrik neki a nevem 10. Van úgy, hogy hétvégén megborotválkozik 65 évesen : 1. Nem ijednek meg tőle a kisgyerekek 2. Emlékszik, hogy hol van a fürdőszoba 3. Nem kell túl sok pénz a fenntartásához 4. Alvás közben csak mérsékelten horkol 5. Tudja, min nevet 6. Elég jó karban van ahhoz, hogy egyedül felálljon 7. Általában felvesz valami ruhát 8. Szereti a puha ételeket 9. Emlékszik rá, hol hagyta a fogsorát 10. Tudja, hogy hétvége van 85 évesen : 1. Lélegzik 2. Beletalál a WC-be

"Nagyon elegem van abból, hogy akadályozni akarnak létünk teljes megismerésében, mert úgy döntöttek valakik, hogy úgy szeretnék kihasználni az emberek jóhiszeműségét, és azt a vágyát, hogy ne azzal kelljen már foglalkozniuk örökké, hogy árgus szemekkel és fülekkel azt figyeljék, már megint, hol játszanak ki minket, hanem alkosson! Ehelyett? Egyszerre kellene lennem, politikusnak, közgazdásznak, kémikusnak, biológusnak, orvosnak, fizikusnak, mindennek, mert nem tudhatom, hol akarnak valami ocsmány csalással megetetni! Az asztalost sem kell állandóan figyelned, mikor az asztalt készíti neked, rábízod, ha nem azt rakta eléd, amit kértél, eljársz vele szemben valamilyen módon, elzavarod, nem fizeted ki, másikat keresel. Minden ember fel van háborodva, ha valakit hazugságon kap a mindennapi kapcsolataiban, annál feljebb lévők hazugságain nincs felháborodva, nyeli, mint a kacsa a nokedlit! Nem akar neki hátat fordítani, nem akarja páros lábbal seggbe rúgni, legyint egyet és hallgat! Érdekes, hogy ott, ahol nagyon komolyan az életünkről van szó, a jövőnkről, az utánunk jövők lehetőségeiről, nem érdekel senkit, azt hiszed elég, ha ráhagytál némi vagyont a gyerekedre, hiszed, megtettél mindent! Megszoktuk, hogy a politika, a hatalom az a hazugsággal egyenlő és ennyi, nem követeli az ország egymás után felsorakozva, hogy az Igazságot akarjuk, sőt, az egész emberiség hallgat..."

Egy alak a kasszánál áll a kígyózó sor végén. A mellette lévő sorból rámosolyog, nevetgél egy szőke bombázó. A fickó nem bírja tovább és kedvesen hozzászól: - Nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Nem vagyok benne biztos, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet. A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt: - Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsóasztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben a te barátnőid nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a seggembe? - Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok!

A tanítónő a suliban: - Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot: - Itt Horváth lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. A tanítónő felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer:Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?! - Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. A tanító néni felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Már megint te vagy, te hülye k....va? Menjél vissza a jó k....vaanyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarszba.........gatni. - Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka. Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból: - Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat! - Mutasd meg, Jenőke. A gyerek felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth lakás. - Zolika vagyok, nem kerestek?

Ég az általános iskola. A tűzoltók kifeszítik az ugróponyvát, a gyerekek pedig ugrálnak. A tanító néni számolja őket: Lajcsika, Pistike, Mariska... Egyszer csak látja, hogy az egyik tűzoltó kikap egy gyereket a ponyvából és lenyom neki egy pofont. - Nem elég, hogy ég az iskola, még a gyerekeket is veri? - Ez a nyavalyás kölyök már negyedszer ugrik.

Mit esznek a kannibál gyerekek reggelire? - Tejbepapit.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt kérdezem, Miért nézel bután? És ha majd felnövök, Nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, Az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak Éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig Megkapod a béred. A hónap végén akkor Miért nincsen pénzed? Ha rám nézel, látom, Fátyolos a szemed. Hogyha én nem lennék, Könnyebb volna neked? Hogyha öreg leszek, Nekem is lesz szagom? És az unokákat Én is elronthatom? A szomszéd néniből Mikorra lesz banya? Hogy lesz egy országból Mocskos zsiványtanya? Sok mindent nem tudok, De egyet, elhiheted, Megmutattad nekem, Milyen a szeretet. Ne búsulj, apa, Nem számít a pénzed, Mert jó, hogy velem vagy, Én így szeretlek téged. Muhi János - Mesélj apu