Lacatos Laci videójából megtudhatod, hogy szerinte miért főleg a nők a hibásak... Megjegyzés : A Youtube hozzászólásoknál rengeteg hölgy értett egyet az okfejtésével!

Budaörs, Auchan

Egy kínai csomagküldő szolgálat központi raktárában járunk... Napi 200 000 (!) csomagot szortíroznak szét a gépek. A vonalkódok alapján dolgozó robotok gyakorlatilag megszüntették a hibás leolvasást. Az emberi munkaerő 70 százalékát váltották ki ezzel a műszaki fejlesztéssel.

A (nagyrészt) animációs sztárok most - játékból- előveszik agresszív és pajzán énjüket, és egy meghibásodott telefonközpontnak köszönhetően verbálisan meg is ütköznek egymással.

A nyitókép sajnos kicsit brutálisabb, mint kellene, de maga videó azért ennyire nem véres. Mindenki döntse el saját maga, hogy az egyes jeleneteknél ki volt a hibás...

Komoly küzdelemre számítok

Egy istállóból, méghozzá egy tehéntől érkeztek azok a mobiltelefon-hívások, amelyek őrületbe kergettek egy fiatal belga nőt – fedte fel a hívásokat lenyomozó mobilcég szakértőinek vizsgálata. Egy közelben élő farmer ugyanis egy fejőgépet eszkábált tehenére, ami egy szignált küldött a meghatározott telefonra, ha elapadt a tej, vagy meghibásodott a készülék. Csakhogy ezermesterünk rossz számot, a Ravelsben lakó 26 éves Caroline számát programozta be, így szegény lányt sokszor legszebb álmából verte fel a telefoncsörgés.

1. Zivatar felé tartunk. – Ehelyett valószínűleg azt mondják: "Úgy látszik, valami légköri zavar (vagy "időjárási zavar" vagy "zápor") van előttünk. 2. Leállt az egyik hajtómű. – Ehelyett valószínűleg azt mondják: "Az egyik hajtómű kijelzője meghibásodott." (Még valószínűbb, hogy semmit sem mondanak, az utasok úgysem veszik észre a különbséget. A legtöbb gép simán repül egy hajtóművel is.) 3. Na emberek, a látótávolság nulla. – Ehelyett valószínűleg azt mondják: "A párizsi légtérben némi köd észlelhető."

Ő úgy gondolja, hogy az ATM a hibás...

"A sport igazi bohócai, a testépítés ratyijai, a legalja... Mi is a szintol? (Synthol) Ez egy olaj, amelyet eredetileg teljesen másra találtak ki, majd valaki felfedezte, hogy az izomba fecskendezve megnöveli annak térfogatát, így elkezdték sportolók alkalmazni, hogy minimális korrekciókat hajtsanak végre a hibás izmaikon..." Még több barom és info a piros linken :

body.builder.humagazin.htm4?url=testepitescikkekszintolbarmok

A tanítónő a suliban: - Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot: - Itt Horváth lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk.Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. A tanítónő felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer:Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?! - Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. A tanító néni felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Már megint te vagy, te hülye k....va? Menjél vissza a jó k....vaanyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarszba.........gatni. - Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka. Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból: - Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat! - Mutasd meg, Jenőke. A gyerek felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth lakás. - Zolika vagyok, nem kerestek?

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.