Egy fiatal lány kicsinek találja a melleit, ezért elmegy az orvoshoz: -Doktor úr, nem lehetne ezen segíteni? - Hát nézze kislány, van egy speciális módszerem, de csak ha nagyon fegyelmezett. Minden nap, egy hónapig, délután 4 órakor vetkőzzön le félmeztelenre, fogja meg a mellbimbóit, és kezdje el körkörösen simogatni őket a mutató ujjával, s közben, mondja ezt hangosan: Kerekecske dombocska, itt szalad a nyulacska. De ha egyszer is kimarad a dolog, oda az eredmény! A lány hiszi is meg nem is, de 3 hét múlva elkezd nőni a melle. A negyedik hétvégén ül a vonaton, a vonat késik, a fülkében egy fiatalember, és mindjárt 4 óra. Nincs mit tenni, szégyenli magát, de levetkőzik, és elkezdi a kúrát: Kerekecske dombocska, itt szalad a nyulacska! A fiatalember ránéz, majd az órájára mered és azt mondja: -Úristen már 4 óra?- Fölugrik, lehúzza a sliccét, elkezdi rázni a farkát, és ezt kiabálja: Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki!

Megy egy ember az utcán és megszólítja egy hang: - Lépj balra! - Balra lép és hirtelen lezuhan melléje egy tégla. Felnéz és látja, hogy éppen házat építenek. Megy tovább, amikor a hang ismét hozzászól: - Lépj egyet vissza! - Az ember visszalép és hirtelen elmegy előtte egy kamion. Erre így szól az ember: - Annyiszor megmentetted az életemet, nem láthatnálak egy keveset? - Nem láthatsz. - De, csak egy percre hadd láthassalak. -Nem bánom, legyen. Én vagyok a jó tündér, tarts ki a tenyered. - Az ember kitartja a tenyerét a tündér rászáll és az ember hirtelen csapkodni kezdi: - Hol a fenébe voltál, amikor megnősültem?!

Robog a család egy kis Polskival: - Apa, apa! Mi ez a magas fal mellettünk? - Az a járdaszegély, fiam.

32 éves. A parlament honlapján jövedelméről is vannak információk, eszerint bruttó tiszteletdíja közel 500 ezer forint havonta, mely mellé választókerületi pótlékként 445 ezret kap, lakhatási támogatásként pedig 115 ezret. Legfrissebb vagyonnyilatkozatában pedig az áll, hogy Miskolc alpolgármestereként havi 555 ezer forintot keres, melyhez 111 ezer forintos költségtérítés is jár (ez összesen több, mint 1,7 millió forint havonta).

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végig dolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel készülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, minta hangya. A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZS (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak. A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban. Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és elindult egy újabb hangyát keresni. Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vél felfedezni, az csak a véletlen műve!

Sak Noel - Paso

"Sziasztok ! Kínában is ti jutottatok eszembe egy gyorsétterem mellékhelységében... Inkább nem nyúltam semmihez! 🙂"

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.