Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt. Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél! Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én ezt kuvár@ másképp gondolom...

Mezőcsát, Borsod megye

Időnként fegyelmezni kell a vendégeket, nehogy túlságosan elkanászodjanak...

A párommal mézeskalácsot sütöttünk, és segítettem neki kidíszíteni párat! Ez lett belőle! Hűséges olvasóitokként ezúton kívánunk nektek és minden olvasótoknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket! Üdv, "S"

Az egyszeri parasztlegény bemegy a kupiba. Kérdezi tőle a madam : - Aztán értesz-e a szerelemhez te legény? - Hogy értek-e? Hölgyem, tavaly magamévá tettem egy medvét, azóta nekem gyűjti a mézet!

Üdvözlettel: Egy rendszeres olvasótok