Szenilis nagypapa régi vadászélményeiről mesél az unokáknak. -Az erdőt járva elém kerül egy vad, gyorsan célzok, leterítem, kikanyarítom, az egyik combját feldobom a vállamra. Alig néhány lépés után újabb vad tűnik fel, arra is gyorsan célzok, leterítem, kikanyarítom, az egyik combját feldobom a másik vállamra... Közben csenget a postás, nagypapi kimegy, átveszi a küldeményt és visszaül az unokákhoz. A gyerekek unszolják, hogy meséljen tovább. - Hol is tartottam, gyerekek? - Ott, hogy mindkét válladon volt egy comb. - Ja, igen! Én meg csak nyaltam, csak nyaltam...

A nagypapa elviszi az unokáját a játszótérre, amikor meglátnak egy gilisztát, amint éppen kibújik a földből. - No, kisunokám fogadjunk! Ha ezt a gilisztát vissza tudod dugni a lyukba akkor nyersz tőlem egy százast - mondja a papa. Az unoka elővesz egy hajlakkot, befújja vele a gilisztát, és simán benyomja lukba. A nagyapa fizethet. Másnap megint mennek sétálni, és ekkor egy ezer forintost vesz elő a nagypapa. - Megint fogadunk, nagypapa? - kérdezi a kissrác. - Ja, nem, ezt az ezrest a nagymama küldi neked!

Nagypapa dicsekszik az unokáknak a vadászélményeivel. - Afrikában vadásztál, nagyapa? - Igen, kisunokám! - És mit lőttél? - Hát sok zebrát, oroszlánt, meg nópliz-t. - Nópliz? Az milyen állat? - Fekete a bőre, két lábon jár, és azt mondogatja, hogy "No, please", "no please!"

-Móricka, a te nagypapád mi volt? -Tüdőbeteg. -Jó, de mit csinált? -Köhögött. -Hisz abból nem lehet megélni... -Tudom, bele is halt.