John Howard ( Ausztrália miniszterelnöke 1995-2007 ) "A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértődjék. Kultúránk évszázadok alatt fejlődött ki, amely olyan nők és férfiak harcára, bátorságára és győzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták. Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, .... tanuljátok meg a nyelvünket! A legtöbb ausztrál istenhívő. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsőjobb, nem politikai kényszer, nem - puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyőződésű férfiak és nők alapították, és ez egyértelműen dokumentált. És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk. Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja. El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdőjelezni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben. Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetőséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek. De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további előnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT! Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad." Mentől többünk olvassa és gondolja végig az ausztrál miniszterelnök érvelését, annál jobb esélyünk lesz, hogy a mi nemzetünk tagjai is újra megérezzük, hogy van gerincünk, hogy ugyanezt az igazságot kimondjuk és támogassuk.

FUCK THE POLICE !

Tragikus véget ért egy orosz vodkaivó verseny. A boldog győztes nem sokkal később belehalt az alkohol-túladagolásba. Az óvatos statisztikák szerint is minden hetedik orosz ember súlyos alkoholista. Ez nem is meglepő, hiszen Oroszországban valóságos nemzeti hagyomány a vodkafogyasztás. Nem ritkák arrafelé az ivóversenyek sem, ám a minap tragédiával végződött egy ilyen esemény. Volgodonszk városában az egyik helyi élelmiszerüzlet-áruház rendezett a helyi lakosoknak vodkaivászatot, ahol az önként jelentkezők összemérhették „tudásukat”. A győztesnek 10 liter vodkát ajánlott fel az üzlet tulajdonosa, amit azonban már soha nem fogyaszt el. A férfi ugyanis alig negyven perc alatt küldött le a torkán fél liter vodkát. Ezt követően taxiba ült (tették), hazament, de néhány perc múlva megállt a szíve, az orvosok már nem is tudták megmenteni. Belehalt az alkoholmérgezésbe. A második és harmadik helyezett valamivel jobban járt, ők „csak” kómába estek, azóta sem tértek magukhoz. A verseny kitalálója, meghirdetője ellen gyilkosság miatt indított eljárást a helyi rendőrség. Forrás : Borsonlájn 🙂

Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy lyukassza ki nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg? "Te" vagy "Ön"? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki - az én férjem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van - Kati és Andrea. Kati üzleti úton van. Erre én: "Andrea, ki tudnád lyukasztani a jegyemet?" Andrea: "Ismerjük egymást???"

1.A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon. 2.A férfiak olyan logikátlan teremtmények, akik a szállodában otthon akarják érezni magukat, míg otthon szállodai szolgáltatásokat várnak el.

A kisfiút már egy ideje foglalkoztatta a kérdés, hogy mi is az a politika. Sokat hallott róla a tv-ben és a rádióban, de nem nagyon értette. Egyik nap odament édesapjához, és megkérdezte tőle: -Apa, mi az a politika? Az apja leültette, és példákkal elmagyarázta... -Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A bébiszitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK. A kisfiú elraktározta a hallottakat, és elment aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját, és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a bébiszitternek, de látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni. Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiú így szól: -A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a közös jövőnk nagy szarban van...

Csatlakoznál ?

Miért dörzsölik a nők a szemüket reggel felkelés után? - Mert nincsenek tökeik, amiket megvakarhatnának.