Béla temeti a feleségét. A sógora vigasztalja: - Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoztok! - Hát ez az, ami aggaszt!

Mert itt nem kell sokat napoznom... Mivel alapból le vagyok égve!

A király magához rendeli az udvari kovácsot. – Hallod-e te kovács! Én holnap háborúba megyek, készíts a királynénak egy erényövet! – Értettem, felség! A kovács elgondolkodik, majd megkérdezi: – Felség, szájkosarat is készítsek neki?