Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Egy 18 éves lány bevallja az anyjának, hogy teherbe esett. Az anya elkezd hisztizni és sírni: - Ki volt az a disznó, aki ezt tette veled? Tudni akarom! – toporzékol. A lány erre előveszi a mobilját, és telefonálni kezd. Fél óra múlva egy Ferrari áll meg a ház előtt, egy őszülő halántékú, finom úr, Armani öltönyben kiszáll, és kopogtat az ajtón. Leül a nappaliban az apával és az anyával szemben, és közli velük: - A lányuk most értesített a problémáról. Sajnos nem vehetem el őt családi állapotom miatt, viszont gondoskodom a születendő gyerekről. Először is fizetem a lányuk összes kiadását élete végéig. Ha lánya születik, biztosítok számára két kereskedést, egy családi házat, egy tengerparti villát, továbbá 5 millió $-t a bankszámláján. Ha fiú születik, neki adok néhány gyárat és 10 millió $-t a bankszámláján. Viszont, ha elvetél, nem igazán tudom, akkor hogyan segíthetnék. Önök mit javasolnak? Mire az apa, aki eddig néma csendben hallgatta az előadást, ráteszi a férfi vállára a kezét, a szemébe néz, és így szól szelíden: - Akkor megdugod újra.

Azt ötöltem ki, hogy közvélemény kutatást tartok, megkérdezem a gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a "kurva", persze először a szülőktől kérek engedélyt. 1. Zsófi, 6 éves. "A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe." 2. Bécike 7 éves "A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi, bár nem tudom, hogy mi az a fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó." 3. Botond, 7 éves "A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára." 4. Petra, 6 éves "A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni. *(itt anyuka hanyatt esett...)* 5. Pistike, 6 éves: "A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad, tehát anyu nem kurva."

Móricka az iskolában rajzol egy legyet a padra. Tanárnő rácsap, eltörik a keze. Behívják a szülőket. A tanár elmeséli, mi történt. Erre az apa: - Az semmi! Olyan pinát rajzolt az ajtóra, hogy még mindig szálkás a faszom.

Öreg bácsika bemegy a városba fogyókúrázni. Mikor hazamegy 3 nap múlva a haverjai látván a jelentős eredményt faggatni kezdik: - Te mesélj mi volt? Hogy fogytál le ennyire? - Jaj - mondja az öreg - ne is kérdezzétek! Beküldtek egy szobába, becsukták az ajtót, és vártam. Egyszer csak bejött egy gyönyörű szép nő, és a mellein feszülő pólóra az volt írva, hogy "HA ELKAPSZ, MEGDUGHATSZ". - És elkaptad? - Háát egész nap hajkurásztam, de nem sikerült. Aztán másnap megint beraktak a szobába, ás vártam. Megint jött a nő, megint kergetőztünk egész nap, de megint nem sikerült elkapnom. Aztán harmadnap gondoltam cseles leszek, és az ajtóban vártam a nőt. - Sikerült? Mesélj már mi volt! - Aztán jött egy böszme nagy néger állat, és az volt a pólójára írva, hogy "HA ELKAPLAK, MEGDUGLAK!". - És? - Hát eddig úgy fingottam, hogy przrzrzrz, most meg úgy, hogy phhááá.

Már idestova egy éve járok ezzel a lánnyal és így elhatároztuk, hogy megházasodunk. Szüleim mindenben segítettek, a barátok bátorítottak. És a barátnőm? Ő egy álom. Csak egy dolog zavart, de nagyon, a leendő anyósom. Anyósom, egy karrierista, okos de főleg nagyon szép nő és időnként nagyon is célzó pillantásokat irányított felém olyannyira, hogy többször hozott zavarba. Most már a készülődés vége felé jártunk mikor meghívott lakására, kontrollálni a már kinyomtatott meghívókat. Elmentem. Egyedül várt leendő anyósom s közvetlenül megérkezésem után csendes csábító hangon közölte velem, hogy hát most már csak egy hónap és utána már nős ember leszek ám neki igenis nehezen legyőzhető vágyai vannak irántam tehát mielőtt lánya életéhez kötném saját életemet szeretne velem egyszer szeretkezni. Ezt pontosan így mondta. Mit mondjak úgy meglepett az egész, hogy szinte gyökeret vert a lábam a földbe. Szóval nézd, folytatta, én most bemegyek a halószobába, Te pedig, ha te is benne vagy akkor nyugodtan gyere utánam. Evvel lassan ellibegett, nyálcsorgatva néztem utána... Egy pár pillanatig még ott álltam, aztán a lakás bejárati ajtaja felé indultam... kinyitottam és kiléptem a lakásból. Kint a férje állt és könnyes szemekkel ölelt át: - Boldogok vagyunk fiam, a mi kis vizsgánkon nagyon sikeresen álltad meg a helyedet, és lányunknak nem kívánhattunk volna jobbat és megfelelőbbet mint Téged. Fiam vagy. Tanulság: Mindig tartsd az óvszereidet az autódban!

A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."