A nap ajánlata nőknek, akik egyedül élnek vagy a főnökükbe szerelmesek...

-Vettem üléshuzatot -De, hát nincs is kocsid! -Te is szoktál melltartót venni...

Egy parasztlány szerelmes a szomszéd fiúba. A lány apja azonban nem engedi a kapcsolatot. A fiú meg a lány ezért kitalálja azt, hogy a lány odamegy a kerítéshez, felhajtja a szoknyáját, letolja a bugyiját, és odatartja a fenekét. A fiú meg megkeféli hátulról. Ez így megy hetekig, mikor a lány apja megkérdi: - Lányom, miért jársz mindennap ugyanabban az időpontban a kerítéshez? - Azért apám, mert ott végzem a dolgom, utána meg a tehén kinyalja a fenekem. Gondolja az öreg, hogy ezt ő is kipróbálja. Egyik nap odamegy a kerítéshez, ő is letolja a nadrágját és odatartja a hátsóját. Jön is a fiú és hátulról megkeféli az öreget. Mire az öreg: - Héé Riska, ne a szarvaddal!

Amikor egy vak görény rájön, hogy egy fingba volt szerelmes...

Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?

Szóval, ha titokban szerelmes vagy belém, akkor itt az ideje, hogy a tudtomra add!