A céget Mounissa Chodieva, a londoni székhelyű, de kazah származású hölgy hozta létre. A lényeg : Rájött, hogy a gazdagoknak nincs kedvük a ruháikkal bajlódni, ezért a külvárosban kibérelt hatalmas raktárakban külön fénykép és lajstromszám szerint tárolnak/tisztítanak több 10.000 drága ruhát, amit az otthoni túlterhelt gardróbok már nem bírtak el Hogy működik? A tulaj egy iPad alkalmazás segítségével kiválasztja, hogy melyik ruhára van éppen szüksége és a londoni cég legkésőbb másnap reggelre leszállítja ( akár Amerikába is - időszűke esetén különgéppel!) Állítólag a cannes-i filmfesztiválra érkező jetek többsége már nem is utasokat, hanem ruhákat szállít. Ha vége a bulinak a szállodai szobában ledobod a rucit az ágyra és ők visszaszállítják a raktárba. Ha platina szintű ügyfél vagy, akkor ezt évi 80.000 fontod ( 28 millió Ft!) bánja.

www.vaultcouture.com

Már nem a pénzszállító a menő Pár napja Amcsiban megpattintottak egy pihenőhelyről egy komplett kamiont. A benne lévő áru 22500 darab LG G2 okosteló volt. A telcsik darabja 630 dolcsi így az össz ellopott érték 14 millió dollár.(3 milliárd forint)

- Mi az ön foglalkozása? - Kutyaviadalokat szervezek. - De, hát ez embertelen és illegális! Ráadásul ebből az egészből csak e véres látványosság szervezői profitálnak! - Nos, ez nem egészen így van. A párharcokban kimúlt kutyák elszállításához ugyanis szerződést kötöttünk egy kínai étteremmel.

Teljesen jó állapotú,igazi család barát autó. Hosszú zötyögős utakra tervezve, útfekvése akár egy lovas kocsinak. Limitált szín kompozícióval, undorító mustár és arany sárga keveréke. Forgatható kormánnyal és egyéb extrákkal, utcára néző, örök panorámás elektromos ablakokkal a gyári csúcs technológiás grundig kazettás magnó és 3 db elsősegély doboz grátisz a kedves vevőnek. Az autónak egyébként annyi jó tulajdonsága van , hogy olcsó. Ám, amilyen olcsó annyira trágya is 🙂 Hasonlóan néz ki, mint a képeken de azóta apróbb sérülések keletkeztek az autón pl.: a két oldala végig van húzva, de ettől még gurul. Ráférne egy kisseb takarítás is, mert eddig termés követ, csempét, festéket, stb. meg mindent ami egy lakás felújításhoz kell, szállítottam vele. A sárga lámpa folyamatosan ég, ezt nem tudom miért csinálja. Ezért ennek nem tulajdonítok jelentőséget, hátha előbb utóbb elalszik magától. Csere is érdekel BMW M3 Coupe vagy X6 ot beszámítok.

www.jofogas.hubudapestMatiz_limitalt_szin_kompozicio_es_egyeb_extrakka_11226914.htm

Üdv! A Horvát-Szlovén határnál láttam, gondolom, "meleg" a fogadtatás. Megszállnál ott?

Hű, de érdekes, hogy Dunaharasztiban van a Coca-Cola gyár, míg Dunaharaszti és Soroksár között az 510-es úton a Pepsi Cola gyár, tehát mind a kettő terméket itt állítják elő, Budapesttől egy köpésre, még szállítani sem kell, ennek ellenére nálunk a fél literes üdítők ára 230-270 forint!? Kit néznek ezek hülyének? Teljes cikk a piros linken :

iksz.beszolunk.huhogyan-kerulhet-egy-cola-nemetorszagban-45-forintba-lakasberles-arak-ausztriaban

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?