Egy idős úr tagságot vásárol az elegáns nudista klubban. Az első nap elmegy a klub telepére, levetkőzik és körbesétál. Mikor meglát egy csinos fiatal nőt meztelenül, a farka feláll. A hölgy erre mosolyogva odalép hozzá és kézen fogja: - Jöjjön, van itt egy ágy... Az új tag zavarban van: - Tessék? - Uram, önnek erekciója támadt, amikor meglátott. Ez azt jelenti, hogy megkívánt. Jöjjön! A hancúrozás után szundít egy kicsit, majd mikor felébred, fingik egy hatalmasat. Erre egy nagydarab, szőrös ürge ül le az ágya szélére: - Itt vagyok! - Tessék?! - Uram, ön szellentett, és ez azt jelenti, hogy megkívánt. Forduljon hasra, hozom a vazelint! Erre az új tag kiugrik az ágyból és berohan az irodába: - Itt van a kártyájuk, felmondom a tagságot! - No de mi a gond, uram? - Nézze, nekem havonta 1-szer van erekcióm, viszont naponta 20-szor fingok!

A ValóVilág 4 ötödik párbaját Béci nyerte, Olivérnek nyolcvan nap után kellett távoznia. A szavazati arány már a műsor elején 63-37 volt, a korábbi véleményekkel ellentétben a verseny tehát egyáltalán nem volt szoros. Mindkét játékost 4-4 ember várta vissza a villába.

Régi hír, de nagyon ütős ! A magzat keze (Michael Clancy, 1999) Egy 26 hetes nyitott gerincű magazaton a méhen belül elvégzett operáció közben a kicsi kinyúlt, és megragadta a sebész ujját. "Samuel kidugta apró kezét anyukája méhéből a sebész által vágott résen. Amikor az orvos óvatosan felemelte a karját, Samuel reagált az érintésre, és megszorította az orvos ujját. Hogy kipróbálja a szorítás erejét, a sebész megrázta az apró öklöt. Samuel szorosan kapaszkodott. Abban a pillanatban kattintottam el a fényképezőgépet. " A fotós saját elmondása szerint a kép készítése után abortuszpártiból abortusz ellenzővé vált.

Sokan nem is tudják, de az X-Faktorban feltűnt Vastag fivérek valójában hárman vannak. Csaba és Tamás mellett van egy Balázs nevű testvérük is, s ha hárman vannak, képesek egy ágyban aludni... "Ez még a gyerekkorunkból jött - mesélik. A szüleink ugyanis szinte a két kezükkel, maguk építették a házunkat, mint a legtöbb, nem túl tehetős ember akkoriban. Az apukánknak az volt a módszere, hogy minden munkához hívott egy mesterembert, de csak egy napra. Elleste a fogásokat, aztán ő maga folytatta a munkát. Persze pénz is kell az építkezéshez, ami mindig elfogyott. Így aztán hosszú évekig csak a ház egy szobája volt lakható, ebben bújt össze az egész család. Megszoktuk a fizikai közelséget, s azt, hogy jóban-rosszban a lehető legszorosabban összetartsunk."