Vörösbort a vadászhoz, fehérbort a horgászhoz!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Helyszín : Egy salvadori börtön

A nők és a Facebook: Ébredés KÖZBEN már a mobilodért nyúlsz, mire nyitva van a szemed, addigra gyakorlatilag már be is léptél. Oldalra fordulsz az ágyban és izgatottan várod, hogy van-e kis piros értesítésed. Ha nincs, elszomorodsz. Rákattintasz az ex-ed oldalára, 1912-ig visszapörgeted az idővonalát, HÁTHA figyelmen kívül hagytál valamit. Ha kitett tegnap egy új fotót, vagy szöveget, hevesebben kezd verni a szíved, mire felkelsz és benyomod a laptopodat, hogy nagyobban is megnézhesd. Elindulsz a melóba/suliba, ahol a járműveken még 5427-szer megnézed az ex-ed oldalát, hogy történt-e változás. Ha új ismerőse van, aki mondjuk ráadásul NŐ, akkor azonnal írsz vagy 100 üzenetet a barátnőidnek, hogy azonnal nézzék meg ezt a kurvát, majd elkezditek közösen szidni akkor is, ha az maga Miss Universe. A munkahelyeden/suliban ez a program kiteszi a 8-10 órádat, közben telesírod a faladat bánatos YouTube számokkal és Coelho idézetekkel, majd kora estére összekapod magad és kirakod az I will survive-ot és nyomsz magadról egy szarrá sminkelt, boldognak látszó, szexinek hitt, amúgy halál ciki képet, ami teljesen felesleges, mert az ex-ed pont le se fossa mit parádézol,a 689 ismerősöd meg pontosan tudja, hogy szarkész vagy lelkileg. Mielőtt lefeküdnél és álomba merülnél, még gyorsan megnézed, hogy jött-e valami, az ex-ed tett-e ki új képet vagy szöveget, az ex-ed nő ismerősei tettek-e ki akármi újat, aztán 18 óra Facebook használat után végre elalszol. A férfiak és a Facebook: Délután négykor rikácsolva hív fel a csajod, hogy mekkora egy köcsög vagy, mert kitett neked vagy 3 cicás képet, 5 zenét, 200 idézetet, megosztott egy rakás vicces-cuki dolgot, feltette a hétvégi fotókat és te, büdös gyökér, le se szarod! Közlöd, hogy te nem érsz rá ilyenekre, mert egész konkrétan DOLGOZOL, mire hisztirohamot kap, hogy az nem igaz, hogy nincs 2 kibaszott perced, ő egész nap rád gondolt, te meg milyen egy tuskó vagy. Leteszitek a telefont, az esti meccs után belépsz a Facebookra, hogy megnézd a csapatod oldalán a kommenteket, hogy jogos volt-e 11-es a 92. percben. Látod fent a bal sarokban a kis piros értesítéseket, meg valami átfut a retinádon, hogy tele van rakva az oldalad macikkal és zenékkel, de le se szarod, bezárod a Facebookot és vad telefonálgatásba kezdesz a 11-es ügyében. A csajod közben a konyhában Facebookozik a mobiljáról és elmeséli a barátnőinek, hogy suttyó vagy, mert megint nem foglalkozol vele. És persze telecseszi az oldaladat YouTube linkekkel és Coelho idézetekkel... Reggel kiírod, hogy szerinted nem kellett volna 11-est adni, mire a csajod agyvérzést kap, hogy UGYEBAZMEG HOGY TE IS EGÉSZ NAP A FACEBOOKOT CSESZTETED ÉS MÉGSEM LÁJKOLTAD ROMMÁ, AMIKET KITETTEM NEKED, MERT MÁR NEM SZERETSZ ÉS OKÉ, AKKOR LEGYEN VÉGE!... ...Majd idegből letilt téged és a nap hátralévő részében az anyja Facebook oldaláról lesi, hogy mit csinálsz. Este feloldja a tiltást és bocsánatot kér. Persze fogalmad sincs, miről van szó, mert még mindig a 11-esen agyalsz...

"Az úriember az a vadállat, aki valameddig bír várni"