Édesanyámék szeretett, újonnan vásárolt Renault Thalia Perfect felszereltségű "autója" eladósorba került. A kilométeróra állás valós, anyámat elvitte a templomtól fodrászig, sőt körmöshöz is. De megbirkózott a kis francia tragacs havi egy nagy bevásárlással is. Apám maximum a szomszéd faluba ment vele boltba, amikor anyám elküldte valamiért. Anyám szédületes tempójától a motor dinamikus maradt, apám buszsofőr mivoltából adódon a kisnyugdíjas 60-as tempó sem ijesztette meg az 1400 köbcentis, 98 lóerős vasat. A Balatont már jó párszor látta, de ettől messzebb sosem merészkedett. Törve sosem volt, bár idén nyáron egy paraszt kombájnos meghúzta a bal első részét, amit amikor apám meglátott, letérdelve 2 órán keresztül zokogott. Anyám hajtóvadászatot indított, és megtalálta a kombájnost, aki annyira megijedt anyámtól, hogy a nevére akart íratni egy Renault szalont a közelben. Végül megállapodtak, hogy a sofőr önköltségén megjavíttat mindent A központi zár tökéletesen működik, az első két ajtót nyitja, a TSZ elnököknek viszont mechanikusan kell nyitni a zárakat. Ebben még sosem dohányoztak, sőt mikor én is cigiztem, csak fogmosás után ülhettem bele. A manuális klíma is kb. 5-ször volt használva, mert anyám szerint arcüreg-gyulladást okoz, apám szerint meg: "ááá, nem kapcsoljuk be, sokat fogyaszt" mondat után az első elektromos ablakemelőket lehúzva hűsítettük magunkat a 40fokos beáramló huzattal. Ködlámpa is van a kocsin, bár sosem használtuk, mert ködben busszal jártunk, mert az "ingyen vót". Luxusfelszereltség a kormányról vezérelhető rádió, amiről anyám a Mária rádiót, apám az MC Hawer cd-ket hangosította vezetés közben. 2 hónapja kerültek rá Barum téli gumik, amik a kocsi legértékesebb részei. Ezeket ajándékba adjuk a kocsi mellé, bár lényegében a kocsi az ajándék a téli gumikhoz. Eladás oka: új francia sz.rt vesznek.