Az iskola előtti járda szélén egy tábla van az autósoknak: - Vigyázz, iskola! Ne gázold el a gyerekeket! Girbegurba betűkkel valaki hozzáírta: - Várd meg, amíg a tanárok jönnek!

Meggondolta magát :P

A nap kérdése : Az ENSZ felmérései alapján az egy főre jutó jövedelem és a polgárok közérzete szerint - Svájccal holtversenyben - Norvégia a legélhetőbb ország a Földön. Felmerül a kérdés, hogy nekünk itt K-Európában, sokkal szegényebb körülmények között, melyik évezred végére sikerülne "felemelni" közel 1 milliót belőlük, ha a világ legtehetősebbjeinek számító norvégok azzal a kevéssel sem bírnak zöld ágra vergődni? ( Választ tudod! 🙁 ) A Franciák hozzáállásáról a piros linken van info : U.i.: Úgy látszik mégsem velünk van a gond, nem csak itthon nem sikerül beilleszkedni a rejtett erőforrásnak...

harcunk.infoindex.phphirek690-a-francia-beluegyer-kitoloncolna-a-ciganyokat-mert-keptelenek-beilleszkedni

Az apácazárda főnökasszonya a zöldségboltban a zárda részére vásárol: - Kérek 120 db banánt! - Hogy ne bontsam meg a dobozt, lehetne esetleg 144 is? – javasolja a zöldséges. - Na, jó, legyen 144, majd azt a 24-et megesszük...

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Egy házaspár megegyezik, hogy akármelyikőjük hal meg először, az visszajön elmondani, hogy vajon van-e szex a halál után, bár mind kettőjükben élt a kétség, hogy van-e egyáltalán élet a halál után. Hosszú éveket éltek le együtt, mikor egy szép napon a férj meghal. Állva a szavát visszatért a lelke beszámolni a tapasztalatokról. - Marion ... Marion " - Te vagy az, John?" - Igen, visszajöttem, ahogy megegyeztünk!" - Nagyszerű, és hogy néz ki a helyzet?" - Nos, reggel ébredés után mindjárt szex. Aztán megreggelizem, nyomás a golfpályára. Ott megint egy kis etye-petye, utána napozás és fürdőzés, majd ismét egynéhány igen kellemes aktus. Aztán itt az ebédidő, te biztosan szeretnéd a kaját, sok a zöldség, aztán megint egypár kamaty a golfpályán és ez gyakorlatilag így megy egész délután, csak szex és megint szex. Egy könnyű vacsora után vissza a golfpályára, ahol aztán egészen késő estig megy a dolog, ki tudja már számon tartani hányszor. Persze ezek után aztán már jólesik egy kis alvás, a jól megérdemelt pihenés, hiszen másnap reggel minden kezdődik elölről! - Oh, John! A Mennyországban vagy? - Nem egészen. Nyúl lettem valahol Dél Carolinában.

A főnöknek új titkárnője van. Otthon megkérdezi a felesége: - Mondd szívem, hogy vagy vele megelégedve ? - Képzeld, ma egy fehér blúz és egy zöld szoknya volt rajta, mert tudja, hogy a Fradinak drukkolok. Apróság, de jólesett. Másnap ismét véleményt kér a feleség az új titkárnőről. - Ma is fantasztikus volt. Zöld-fehér pöttyös melltartó és zöld-fehér csíkos bugyi volt rajta, a feneke akár két kis focilabda.Tudja, hogy a Fradi a csapatom, apróság, de jólesett. Harmadnap megy haza a férj a munkából, éppen jön le a felesége a felettük lévő lakásból. - Hát te hol voltál szívem - kérdezi a férj. - Képzeld, fölmentem a szomszédhoz, neki 5 centivel hosszabb van mint neked, apróság, de jólesett !