Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és női szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nők viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a női szexuális vágy a nagy Igen kimondása után. Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta: - Nem tudok most, nincsen kedvem… Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit. - Miii??? – mondtam – ez most mit jelentsen? És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón: - Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet. Furcsa arckifejezésemre csak azt mondta: - Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled? Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam. A következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt. Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudtaeldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót. Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt,hogy a csőd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz, amikor kérte a tenisz csuklópántot,mert még soha életében nem fogott teniszütőt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam: - Persze, drágám. Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt: - Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam: - Nem tudok most, nincsen kedvem. Az arca eltorzult és teljesen elsápadt: - Miii??? Akkor elmondtam: - Csak azt akartam, hogy az öledben tartsd egy kicsit ezeket a ruhákat… Te egyszerűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat,amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek. És amikor rám nézett, úgy, mintha ölni akarna, hozzátettem: - Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért, amiket veszek neked? Szóval, ma este sem lesz szex. . .

1. Az optimista: Oh igen, oh igen, oh igen 2. A pesszimista: Oh ne, oh ne, oh, ne 3. A zavart: Oh igen, oh ne, oh igen, oh, ne 4. Az utazó: Ah, mindjárt elmegyek, jaj mindjárt elmegyek 5. A vallásos: Oh istenem, oh Istenemmm 6. A követelőző: Még, még, méég 7. A gyilkos természetű: Ha most kiveszed, megöllek 8. A Káromkodós 9. A kardozós baszós 10. Mind, ebben a sorrendben ..

Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!

Három zsidó összeveszik, hogy melyikük rabbija kiválóbb ember. Az első büszkén mondja: - A múltkorjában tűz ütött ki a faluban, a gyerekek bentrekedtek az égő házban és sehogy se tudtuk kimenteni őket. A rabbink elmondott egy imát, jött egy nagy zivatar, eloltotta a tüzet, megmenekültek a gyerekek! - Az semmi! Két hete hajón utaztunk, hatalmas vihar tört ki, már-már süllyedni kezdett a hajó, amikor is a rabbink elmondott egy imát, és 200 méteres körben elült a vihar! - Az semmi! A múltkor sétáltunk a belvárosban, találtunk egy 100 dollárost az egyik pad alatt. De szombat volt, nem nyúlhattunk a pénzhez! A rabbink elmondott egy imát és 5 méteres körben hétfő lett...

Pénz. Életelmünkké vált. Szinte elengedhetetlen, ahhoz , hogy ma boldogulni tudjunk. Mégis számtalanszor felmerült a már klasszikusnak számító kérdés : A pénz boldogít, illetve ennek tagadó párja, a pénz nem boldogít. Megoszlanak a vélemények... A szegényebb réteg-gondolok itt az igazán szegényekre, azokra , akik nyomorognak- gondolhatják úgy, hogy, akkor boldog az ember, ha nem kell törnie a fejét azon, hogy éppen miből vesz ennivalót a gyereknek, vagy miből fizeti a csekkeket. Ez egy megközelítés a boldogsághoz...De kérdezem én, ez valóban boldogság? Az alapvető kényelem, és a boldoság között van e akármiylen összefüggés? Lehet, nézőpont kérdése. Sissi királynénk mondta a következőt: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Azt hiszem ez a sor magáért beszél. Sissi e mondat alapján azon emberek közé tartozott, akik szerint a pénz nem minden, és nem is boldogít. Arany kalitkának nevezte az életét. Mégis vannak olyanok, akik összemossák a boldogságot a pénzzel. Van egy másik szó, ami hasonlít a boldogságra és ez a BOLDOGULÁS. Természetesen jelen esetben nem az igekötős megboldogultra kell gondolni. Hasonló a két szó, de vajon egyet jelent e boldognak lenni, illetve boldogulni...Szerintem nem! Talán ok-okozati összefüggést lehet találni, a sikeres boldogulás következménye lenne a boldogság? Hiszen ha kifizettem a csekket-boldogultam a dologgal-, örülni fogok. De vajon boldog leszek e ettől, vagy pedig továbbra is fájni fog a fejem. . .vagy egy újabb érzés kerít hatalmába, a pénzsóvárság, és a pénzhajhászat, amit messze menőkig elítélek. Idéznék egy dalból, amit az 1940-es években játszottak: " Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. a másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal. . ." Azt hiszem ebben a pár sorban benne van az alapvető örök igazság. A pénz nem boldogít, viszont nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Pénz nélkül is lehet boldognak lenni, sőt! Csak egy kicsit ki kell nyitunk a szemünket, és örülni a mának, annak, ha süt a nap, lehet örülni annak ha esik az eső... Keresse mindenki a maga, egyszerű, tiszta és őszinte boldogságát. . .

Egy férfi eltéved a hőlégballonjával. Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nőt, és odakiált hozzá: - Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok. A nő a földön így felel: - Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság 59. és 60. foka között van. - Maga biztosan mérnök - mondja a hőlégballonos férfi. - Az vagyok - feleli a nő - Honnan tudta? A hőlégballonos férfi így válaszol: - Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntől kapott információkkal, és az a helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban. A nő erre így vélekedik: - Maga pedig szerintem politikus. - Igen, - bólint a hőlégballonos férfi egyetértően - de ezt honnan tudta? A nő azt feleli: - Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett, amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint most már én tehetek róla!